Roma építkezési szokások

A cigány telepek mindig a települések egy jellegzetesen elszigetelt, eldugott vagy nehezen megközelíthető helyén találhatóak. Jellemző, hogy például a Dunántúl aprófalvaiban ma már nagy százalékban romák élnek.  Egy falun belül is megoszlanak a cigány lakosság különböző csoportjai. Az egy tömbben élő kolompár (a dunántúli falvakban az oláh cigányságot egységesen kolompárnak nevezik) lakossághoz nehezen tud beilleszkedni egy betelepült beás vagy kárpáti cigány család.

Régen a vándorló törzsek a patak (folyó) vagy az erdő mellett pányvázták ki a lovaikat. 1945 után az ország területén a környék infrastrukturálisan legrosszabbul ellátott övezetei a telepek. Az itt egy tömbben élő cigányság házaiba nem vezették bea vizet, és áram is csak a legutóbbi időkben lett. A WC-k általában házon kívül találhatóak. Gyakran kapnak a cigány negyedek gúnynevet, amit általában nagy európai fővárosokról neveztek el, éppen a nyilvánvaló ellentét miatt. Párizs, Krakkó, London, de lehet egyszerűen "Gödör" vagy "Péró" is. A lakások között előfordulhat vályogház, téglaépület, viskó is. A vándorcigányok sátora talán az egyetlen, ami ma már nem használatos.

A vándorló cigány törzseknek az életében nélkülözhetetlen elem a ló és a kocsi. Sátoros kocsival vagy ekhós szekérrel közlekedtek. A sátrakat állatbőrökből készítették, így az nem ázott át. A kocsin lévő sátor mindkét vége zárható volt. A kocsit fonott vesszővel szigetelték. A már letelepedett cigányok régebbi építkezési módja volt a putri. Hegyvidékeken domboldalba vájták, míg hegyes vidékeken sziklamélyedésben helyezték el a kunyhót. Erdő mellett fakunyhót építettek. Az Alföldön a vert falú építkezés terjedt el, ami a vályogfal elődje. A modernebb építkezési módok közé tartozott a "fecskerakásfal", ami nemcsak cigányok körében terjedt el. Nem volt drága módszer, viszont lassan készült el. A cigányság jelentős része foglalkozott vályogvetéssel. A vályog nagyobb tömegű, mint a cseréptégla. A vályogtéglákat nem kell szorosan egymás mellé helyezni, s a közöket sárral lehet kiönteni. A vályogfalat csak tapasztani lehet, malterozni nem. A vályog használata ott volt jelentős, ahol egyéb építőanyag, kő, fa nem állt rendelkezésre. A viskók a legkevesebb építőanyag felhasználásával készült lakások, ezek tetőzete lehetett nyitott, félig nyitott és zárt. A tetőzet úgy készült, hogy előbb vastag ágakat helyeztek el, majd szalmát, keménypapírt tettek oda és nehezéket raktak rá. Ezek az épületek igen csekély védettséget nyújtottak a természet különböző szélsőségei ellen. A helyzet ugyan a múlthoz képest némileg javult, de ha a szakemberek a romák életkörülményeiről beszélnek, biztos, hogy először a rettenetes lakáskörülményeket említik.

Gyakran több korosztály is együtt kényszerül élni egy szoba -konyhás lakásban. Ha egy rokon vagy ismerős bajba kerül, gondolkodás nélkül befogadják, bármennyien is laknak a házban. Ha egy átlagos cigány családot nézünk meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy a szobabelsőt a hasznos dolgoknak szentelik. Ágyak, szekrény, egy asztal, amin a televízió található.A jobb módú -vásározó vagy lókupec-családok átlagos bútorzatán rengeteg apró csecsebecse, emléktárgy található egymás mellett. Ezek például a híres csatkai vagy a máriapócsi búcsúból való emléktárgyak, esetleg szobrok a Szűzanyáról.Fontos megjegyzés, hogy a romák házvásárlás után -főleg gázsóeladóktól-,addig nem költöznek be a házba, amíg alaposan ki nem meszelik, fertőtlenítik azt. A meszelés után, ami szinte mindig valami élénk szint jelent, le is hengerezik nagy virágmintákkal. Hasonlóságot fedezhetünk fel a cigány asszonyok öltözete és a díszített szobabelsők között.Ezeknek a virágmintáknak is a termékenység-szimbólumokhoz van közük, ami a cigány nép körében rendkívül kedvelt. Fontos megjegyzés, hogy a termékenység szimbólumot a feltétlen gyermekszeretet és a családközpontúság is24erősíti.

A roma férfiak nagy családjukra és szép lovaikra a legbüszkébbek. Ezt a gondolkodásmódot tükrözik a roma szobabelsők is. A kunyhók, sátrak nem tették lehetővé a lakótér díszítését. A kunyhók kívülről úgy néztek ki mint egy -egy kisebb domb. A hiedelem szerint a lapos alacsonyabb hegyek azaz a dombok szerencsét hoznak.

A letelepedett családok házai sokszor árulkodna úgynevezett cigányos ízlésről. A berendezési tárgyak között megtalálhatóak a modern és régi típusú bútorok, használat tárgyak. A Szűz Máriát, Jézust, bibliai eseményeket ábrázoló giccses keretekben elhelyezett képek mellett együttesek portréja, családi fotók is helyet kapnak. A hagyományőrző családok oltárokat, kápolnákat rendeznek be a lakás főbb helyiségeiben. Nagyon elterjedtek a szenteket ábrázoló szobrok. A plüssterítők, falvédők, szőnyegek színei, mintázatai rikítóak, a piros, zöld, kék, lila, sárga, barna színek minden árnyalata megtalálható rajtuk. Az élő virágokat művirágokkal helyettesítik.A helyiségek funkcionálisan nem különülnek el. A szoba, a konyha általános tartózkodási hely. A nappalit az úgynevezett cigány konyha helyettesíti. E helyiség a lakás, vagy ház legnagyobb helyisége, melyben több ágyat, széket, étkezőasztalt is elhelyeznek, hogy bőven legyen hely a népes rokonság számra.

A lakosság igényt tartott a vályogvetésre, házaikat a cigányoktól vásárolt vályogból, agyagtéglából építették. A vándor közösségek berendezési tárgyainak, szekereinek díszítettségéről nem maradtak fenn sem képek, sem olyan írásos emlékek, melyekből következtetni lehetne, ilyenek is voltak valójában. Magyarországon kívül még ma is élnek vándor cigányok, szekereik díszítésére nagyon ügyelnek.