ÍRÓK, KÖLTŐK 

Irodalmárok

Bari Károly

(Bükkaranyos, 1952. X. 1.-) Miskolcon érettségizett, 1972-73-ban Színművészeti Főiskolára járt, majd 1975-77-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán volt diák. 1977-től szabad foglalkozású. Cigány népköltészetet és mai francia költőket fordít. Grafikáival hazai és külföldi kiállításokon vett részt. 1984-ben József Attila-díjat kapott. Főbb művei:

• Holtak arca fölé (versek) 1970.
• Elfelejtett tüzek (versek) 1972.
• A némaság könyve (versek) 1983.
• A varázsló sétálni indul (versek) 1985.
• Tűzpiros kígyócska (népköltészet-népmesegyűjtemény) 1985.
• Az erdő anyja (népmesegyűjtemény) 1990.

Balogh Attila

(Szikszó, 1956. II. 3.-) Születése után kórházba került, ott nőtt fel, ott végezte el az általános iskolai tanulmányait. Édesapja cimbalmos volt, de nem ismerte, mert nyugatra, talán Amerikába vándorolt ki. Egy évig az ELTE magyar-könyvtár szakára járt. Két évig a Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1975-től gyógy gondozó volt.

Főszerkesztője a Cigányfúró című folyóiratnak, alapítója a "Dunától a Gangeszig" Alapítvány­nak.

Művei:

• Lendítem lábamat (versek) 1980. Balogh Attila versei 1991.

• József Attila a peep-showban (esszék, karcolatok, vers) 1997.

Choli Daróczi József

(Bedő, 1939. V. 26.-) Tizenhat éves koráig a bedői cigánytelepen élt. 1958-ban családjával Budapestre költözött. Magyarul beszélni elég korán megtanult, de igazán jól csak a gimnáziumban. Dacból, mivel osztálytársai gyakran kinevették helytelen kiejtése miatt. Az általános iskolát, a gimnáziumot és a tanítóképzőt is esti tagozaton végezte el. Volt segédmunkás építkezése­ken, vagonkirakó és volt bányász is Várpalotán. 1971-72-ben tagja volt a MTA kutatócsoportjának, amely a cigányság szociális, kulturális helyzetét vizsgálta. 1972-től tanácsi előadó, népművelő, alapító tanító egy cigány osztályban, majd szabad foglalkozású író.

Főbb művei:

• Fekete korall antológiában (versek) 1981.

• Isten homorú arcán (versek, műfordítások) 1990.
  
• Máté evangéliuma cigányul 1991.
  
• Csont fehér pengék között (versek, műfordítások) 1991 [Nagy Gusztávval]
•  Maskar le shiba dukhades (versek, műfordítások) 1994.
  
• Garcia Lorca: Cigányrománcok (műfordítások), 1995. [Nagy Gusztávval, Kovács Józseffel]
  
• Cigány költők versei (szerk.) 1995.
•  Újszövetség (bibliafordítás) 1996.

Csemer Géza

(Szeged, 1944. VII. 18.-) A szegedi egyetem bölcsészettudományi karán végzett. 1967-1983 között a Magyar Állami Operaház segédrendezője volt. 1970-től az Országos Rendező Iroda, majd a Magyar Média műsorait állította színpadra. Cigányklubokat vezetett, szociográfiái jelentek meg a cigányok életéről. Szakcsi Lakatos Béla zenéjével musicaljei és zenés játékai kerül­tek színpadra. Dramaturgként, Dunajevszkij Szabad szél című operettjét, Tersánszky Szidike kisasz-szonyát, Kakukk Marciját és Kari May Winnetouját írta át színpadra. Legtöbb darabját maga is ren­dezte. 1993-94-ben a Kethano Drom szerkesztő bizottságának tagja, színházrovatának vezetője.

Főbb művei:

• Hej, cigányok (folklór-összeállítás), 1973.
  

• Piros karaván (musical), 1974.

•  Egyszer egy cigánylány (zenés játék) 1975.

•  Cigánykerék (zenés játék) 1984.
  

• Bestia (zenés játék, 1980)
  

• 1988. Forintos doktor (rádiójáték)
  

• 1982. Eltörött a hegedűm (zenés játék)
  

• 1994. Eltörött a hegedűm (rádiójáték)
  

• 1982. Bihari János (rádiójáték)
  

•  Rácz Laci (rádiójáték) 1987.
  

• Habiszti (almanach) 1994.

Holdosi József

(Vép, 1951.IX. 18.-) 1975-ben a pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem sza­kát végezte el. 1978-ban magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerzett az ELTE-n. 1975-től kollégiumi nevelőtanár volt. 1979-től Móricz Zsigmond-, majd SZOT- ösztöndíjas. 1991-ben Szombathelyen lett gimnáziumi tanár. 1971 óta versei, majd regényei jelentek meg. 1979-ben, Kányák című regényével elnyerte a Művészeti Alap legjobb első kötetes szerzőnek járó díját.

Főbb művei:

• Kányák (regény) 1978.
• Glóriás Dac (kisregények), 1982.
• Cigánymózes (kisregények és dokumentumjáték) 1987.
• A bandita és a halál (elbeszélések) 1993.

Kovács József

(Hontalan) (Mohács, 1950-) Apja pincér volt, 36 éves korában meghalt. Akkor ti­zennégy éves volt. 1974-ig Mohácson élt: volt szakácstanuló, szegkovács, pincér, évekig dolgozott téglagyárban. Hatéves korától rendszeresen járt könyvtárba, tizenöt évesen vette meg saját kereseté­ből első könyvét, Radnóti összes verseit. 1975-ben Budapesten találkozott Lakatos Menyhérttel, Choli Daróczi Józseffel és Péli Tamással, s az ő példamutatásukat tekinti olyannak, mint ami végle­gesen meghatározta sorsát.

Főbb művei:

• Ismeretlen cigány ének (versek) 1991.
• Pörgő ezüsttallér (versek) 1993.
• Aranymetszésű augusztus - Garanciák (versek) 1995.
• [Nagy G.-val és Choli Daróczi J.-el] Cigány költők versei (szerk.) 1995.
• Sequioiabeszéd (versek) 1996.

Lakatos Menyhért

(Vésztő, 1926.IV.11-) 1954-ben a nagykőrösi népi kollégium általános mér­nöki szakán végzett. 1954-től a szeghalmi járási tanács igazgatási osztályvezetője. 1955-62-ben Szarvason és Nagykőrösön üzemmérnök, 1964-től a Cigány Téglagyár igazgatója volt. 1969-től a MTA Szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársa. 1973-tól szabad foglalkozású író. 1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke s azóta is számos magyaror­szági cigány társadalmi és kulturális szervezetben tevékenykedik. 1976-ban Füst Milán-díjat, 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjat kapott.

Főbb művei:

• Füstös képek (regény) 1975.
• Angárka és Busladarfi (mese) 1978.
• A hét szakállas farkas (mese) 1979.
• A hosszú éjszakák meséi. A paramisák ivadékai (kisregény) 1979.,1995.
• Az öreg fazék titka (mese) 1981.
• Csandra szekere (elbeszélések) 1981.
• Akik élni akartak (regény) 1982.

Forrás:https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/altalanos/kortanc_sorozat/magyarorszagi_ciganyok/pages/039_irok.htm