Mesék, eredetmondák, hiedelemtörténetek

                     A NAP ÉS A HOLD TÖRTÉNETE

Élt akkor két ember. Ebben a két emberben igen nagy erő lakozott, azt tartották róluk, hogy a földkerekség legbátrabb és legerősebb emberei, akik nem rettennek meg semmitől, ők tudták csak, hol van leláncolva a Nap és a Hold, és el is indultak a kiszabadításukra. Mentek, mendegéltek, vándoroltak hat teljes hónapig, sárkányok földjén keresztül, óriások földjén keresztül.

És elérkeztek a Naphoz és a Holdhoz.

Harcba léptek a fenevad sárkányállatokkal és a rettenetes óriásokkal, akik láncok között tartották a Napot és a Holdat; megverekedtek velük és győzelmet vettek rajtuk.

Mondta akkor az egyik ember:

- Én fogom vinni a Napot!

Mondta a másik ember:

- Én pedig viszem a Holdat!

A Nap és a Hold útra szánta magát, ők meg leoldozták róluk a láncokat. És visszaindultak a világ túlsó végéről, sárkányok földjén keresztül, óriások földjén keresztül.

Ahogy jöttek, jövögettek, útközben olyan tüzesre fölizzott a Nap, hogy aki hozta a hóna alatt, azt az embert teljesen sötétre égette. Azért barna bőrűek a cigányok, mert annak az embernek a leszármazottai. A másik embernek pedig, aki a Holdat hozta a hóna alatt, minden nemzetsége fehér lett; őtőle a fehér emberek erednek.

Amíg jődögéltek visszafelé, eltelt három hónap.

És hónuk alatt hozván a megmentett fényességeket, az égitestszabadítók hazaérkeztek. De a cigány ember ott tartotta házában a Napot, a fehér ember meg ott tartotta házában a Holdat, hogy csak nekik világítsanak, nem akarták őket elbocsátani.

És akkor sírni kezdett értük az ég, könnyeivel elárasztotta az egész földet.

Az a könnyhullás volt az első eső a világon, amikor az ég megsiratta a Napot és a Holdat. Azóta van eső.

Mondja a Holdnak a fehér ember:

- Én fölengedlek téged, de fogadd meg, hogy minden hónap első péntekjén megújulsz és megjelensz az égen!

A Hold megígérte, hogy így lesz.

Ezért van, hogy minden hónap első péntekjén megújul, a hónap utolján meg letűnik az égről a Hold.

És fogadságot tett a Nap is, hasonlóan a Holdhoz. A Nap azt az esküvést végezte el, hogy minden nap sütni fog. Föl is kel a Nap, még télvíz idején is, és bár ő egyformán izzik állandóan, a tél havában nincsen nagy hatalma, mert a hideg nem engedi neki, hogy olyan uralmat vessen a világra, mint nyáron.

Amikor a fogadságok megtörténtek, a két ember fölengedte a fényességeket.

És a Nap, ahogyan ígérte, megébredvén minden reggel, elindul és körülkerüli az összes országokat, de éjszakára oda tér vissza szállásra, ahonnan a láncok közül elhozták őt az emberek. És ugyanígy cselekszik a Hold is. Hogy miért? Azért, mert a Nap és a Hold a nyugati ég alól származnak, s oda van vágyakozásuk, ott van a hazájuk. Ott születtek, ott tudnak elnyugodni. Ezért megy le a Nap és a Hold mindig nyugaton.

                                                                      Kolompár Ferenc Ferkina, sz. 1920. Csácsbozsok, Zala m.

Madarak voltunk - cigány eredetmonda / Indiától Hazáig hangoskönyv /

Elmondja: Ráckevei Anna